RETRIEVERESPORT/VADÁSZKUTYÁZÁS

A retrieversport/vadászkutyázás 4 alapvető tevékenységből áll össze: jelöléses elhozás, elhozás irányítással, légszimatos keresés, vonszalékmunka. A vízi munka tulajdonképpen csak nehézsége miatt képvisel önálló kategóriát. Alapelv, hogy amíg a kutya szárazföldön nem végzi tökéletesen a feladatot, ne kezdjük el azt vízben gyakorolni, mert ott nem áll módunkban korrigálni! Kevesebbet is tudunk egy kezdő kutyának segíteni a vízben, mint egy erdei-mezei munkánál.

e sport legfontosabb tennivalója a :TÜRELEM!!! A kutya nem érti meg türelmetlenségünket, ha igazságtalanul büntetjük, hónapok munkáját söpörhetjük el néhány ingerült pillanat miatt. Először mindig győződjünk meg arról, hogy a kutya érti-e, amit kérünk tőle, tesz-e erőfeszítést, hogy megoldja a feladatot, vagy szándékosan ellenkezik. Büntetni csak ekkor szabad, sőt, ekkor kell is! 

A büntetés kutyától és hibától is függ. Néha elég egy határozott NEM, vagy MIT CSINÁLSZ?!, máskor egy erőteljesebb pórázrántás, esetleg súlyosabb esetben legyintés vagy fenéken billentés, kölyöknek erős büntetés a nyakbőrénél történő megrázás-cibálás. Érzékenyebb kutyánál gyakran egy csúnya pillantás felér egy domináns kan kutya földre döntésével, sőt! Vigyázzunk az érzékeny kutyákkal, mert hamar megsértődnek és ha ezt követően folyton engesztelni próbáljuk, hamar kihasználja gyengeségünket és ő fog zsarolni bennünket! Nagyon fontos a kutya megdícsérése, ha valamit jól csinál! A feladat végzése közben bíztassuk és a jól elvégzett feladat végén alaposan dicsérjük meg, szóval és simogatással is! Minél nehezebb a feladat, annál lelkesebben dicsérjük. A lassúbb, kevesebb kedvvel dolgozó kutyákat hangosabban és széles, nagy simogatásokkal lelkesítjük, a hevesebb vérmérsékletűt halkan, nyugodt simogatással nyugtatjuk le a feladat után. Rossz feladatmegoldásnál soha nem dicsérjük meg a kutyát!!!

Legyünk következetesek és határozottak. A kutya az ismétlésekből tanul, tehát egy adott feladatra mindig ugyanazt a parancsszót és mozdulatokat használjuk, beszéljünk nagyon keveset, a parancsszavak legyenek rövidek, határozottak. Legjobb, ha veszünk egy kutyasípot, akkor esélyünk sincs rá, hogy monológokat mondjunk ebünknek, hiszen tele van a szánk... A NEM mindig nem legyen, az igen pedig igen. Ha csak egy kicsit rosszalkodik, az nem lehet enyhe NEM. A fiatal kutya csak a fekete és fehér helyzeteket érti - nem tudja kiszámolni, hogy ma hányadik ÜL-nél veszítjük el a türelmünket. Ezért aztán mindjárt az első parancsszónál követeljük meg a végrehajtást, így nem adunk módot rá, hogy kipróbáljon bennünket.