Elkezdjük.... :-)

Kedves Olvasók!

Szeretettel üdvözlünk mindenkit blogunkon!

Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes! Sokan, sokszor hallottuk ezt az idézetet. És tudjuk, hogy így is van. Ha rossz kedved van felvidítanak, ha jó kedved van tovább fokozzák. Önzetlenül szeretnek, és te nem tudod nem szeretni őket, mégha néha csinatalanságokat is követnek el!

Mivel panellakásban éltünk és a nagyszülőknek, akik vidéken éltek és szerncsések voltunk, mert sok időt, nyarat tölthettünk náluk, voltak kutyáik, szüleim csak sokára adák be derekukat a sok könyörgés után. Ehhez az is hozzájátszott, hogy dacolva a szülőkkel, ha kutyám nem lehet, akkor valamilyen állatot csak szeretne a gyerek, gyűjtöttem a zsebpénzem és teknősöket szerettem volna venni. Már a kis dobozt is előkészítettem amiben haza akartam hozni őket, rárajzoltam két teknőst és a nevüket is felírtam. Azonban anyukám egy takarítás alkalmával megtalálta és majdnem infarktust kapott, azzal a felkiáltással, hogy "Békát ide nem hozol!!". Akkor végre megtört a jég, még nem a vastag! Kaptam egy hullámospapagájt. Akit imádtam, de kutyát szerettem volna! Eltelt még egy év és végre a vastag jég is megtört. Egyik este apukám hazaállított egy tenyérnyi nagyságú törpepincsivel. Ő volt Cuki!

Abban a pillanatban, amikor megpillantotam, tudtam, hogy örökre "kutyás" leszek!

Oh, és a szüleim is! Ismerős a szituáció Önöknek a szülői kinyilatkoztatásról? " Kutya ebbe a lakásba be nem teszi a lábát!!" Második éjszaka Cuki már anyukámmal aludt. Reggel sokszor fájlalta lábát anyukám, mert a kuyta a lábhajlatában feküdt és "olyan tündérien aludt, nem akartam megmozdítani", így ő feküdt begörcsölt lábbal inkább.

Teltek az évek, felnőttem, jött a munka, egyre kevesebb időm lett, így jó 10 éve kimaradt a "kutyázásból". Azonban ahogy lehetőség adódott rá, rohantam a menhelyre és kiválasztott engem egy kutyus. Igen, ő vélasztott engem! Ahogy leguggoltam a sok kutya közé ő a hátamra ugrott és nem ment el mellőlem, kérte, hogy őt vigyem magammal.  Azonban hogy ne unatkozzon, ha nem vagyunk otthon, egy év múlva még egy kutyus csatlakozott családunkhoz. És így lett teljes az élet!

Jelenleg két, menhelyről elhozott kutyus boldog tulajdonosa vagyok.

Ők, Lilu (a törpe snauzer keverék) és Marci ( amikor nem fogad szót:Márton).

Folytatás következik! :-)