Muszáj megosztanom egy tegnapi élményemet. Sétáltattuk tegnap a két kutyusunkat és szemből közeledett hozzánk egy anyuka és barátnője egy kétéves forma tündér szőke "vadmotoros" kisfiúval. A kisfiú már távolról mutogatott a kutyákra. Amikor odaértek hozzánk, a pici leszállt a motorról, anyuka nagyon okosan megkérdezte, hogy szabad-e simogatni a kutyákat. A mi kutyáink nem szeretik, hanem imádják a gyerekeket. A pici fiú miután anyucitól engedélyt kapott, "rohant" a kutyákhoz. Letérdelt először a kisebb elé, persze Marcitól egyből kapott egy puszit orra, de ami utána következett.... Hirtelen átölelte a kutyát, a kis fejét a hátára fektette, becsukta a szemét és ha láttak/láttatok még szeretetteljes, angyali mosolyt gyerek arcán. És csak ölelte és mosolygott. Én majdnem elsírtam magam. És pont nem volt nálam telefon, hogy lefényképezzem. Ugyanezt megcsinálta a másik kutyussal is. 
Utána gondolkodtam el azon, hogy nálam mikor jött először a kutya szeretet? Pár évesen a vidéken lakó nagymami Bodri kutyájánál vagy már előtte, csak nem emlékszem? Ezzel születünk genetikailag vagy egy pozitív élmény hatására alakul ki? Önöknek / nektek mi az első élmény kutyával kapcsolatban? És akinek gyermeke van, vele kapcsolatban mire emlékszik? ( a mellékelt fotó csak illusztráció)

Meg fogom kérdezni anyukámat!