HA NYÁR, AKKOR IRÁNY A VÍZPART! VAGY A HULLÁMOK? Idén immár második alkalommal rendezték meg a kutyák szörf világbajnokságát Kaliforniában? Biztos, hogy mindegyik kutya élvezte?

http://www.surfdogchampionships.com/

Ígértük, hogy Lilu kutyáról több információt osztunk meg, nos nemrégen írt magáról a kutyabarat.hu weboldalon!

JÓ OLVASÁST! :-)

http://www.kutyabarat.hu/hirek/3304/egy_arva_kutyus_nagy_ajandekot_kap_egy_sajat_agyat

A kertünk szép. Sokat dolgoztunk vele, míg ilyen lett. A gondosan kiválogatott növények. A megtervezett beültetés.

Aztán jött Lilu. Hál' Istennek nem kapar, nem rág, de lány és pisil. Egy helyre, sokat. Ennek a fű látja kárát, kisárgul körökben. Olyan az a rész ahová pisilni jár, mint a túrórudi csomagolása, csak ép' zöld alapon fehér pöttyökkel. :-(

Néha kikaparjuk és újra ültetjük, de nem nagyon tudunk mit tenni.

És mik az ellenszerek? Láttunk a neten csodatévő köveket. Vegyszert biztos, hogy nem fogunk használni. Akkor mit tegyünk?

Létezik együtt kutya és szép kert? Nagyon jó bejegyzést találtam a neten! Hasznos, sok öteltet ad!

A képek is onnan valók! :-)
http://kertesz.blog.hu/2014/03/12/kutyabarat_kertepites

Hányszor kívántuk, bárcsak kedvenc kutyánk tudna beszélni! De legalább tudnánk mire gondol!

Tetszik neki a kutyabútor? :-) 

Egy kicsit közelebb juttat bennünket a megoldáshoz Gregory Berns idegkutató, aki kutyákról készít

MRI felvételeket és ebből von le következtetéseket. Sajnos az tud igazán tájékozódni, aki beszél angolul,

hivatalos honlap:http://gregoryberns.com/research.html.

Azonban találtam magyarul is egy jó cikket a munkájáról:
http://tudomany.blog.hu/…/17/a_kutya_kedvenc_illata_a_gazdae

Legújabb könyvét megrendeltem, elolvasom és több infóval is szolgálok majd!!!

Van a kutya, a kutyabolond, a kutya őrült, de erre a fickóra milyen jelző illene?

 https://www.instagram.com/topherbrophy/

És igen! Minden gazda hasonlít a kutyájára! :-)

Muszáj megosztanom egy tegnapi élményemet. Sétáltattuk tegnap a két kutyusunkat és szemből közeledett hozzánk egy anyuka és barátnője egy kétéves forma tündér szőke "vadmotoros" kisfiúval. A kisfiú már távolról mutogatott a kutyákra. Amikor odaértek hozzánk, a pici leszállt a motorról, anyuka nagyon okosan megkérdezte, hogy szabad-e simogatni a kutyákat. A mi kutyáink nem szeretik, hanem imádják a gyerekeket. A pici fiú miután anyucitól engedélyt kapott, "rohant" a kutyákhoz. Letérdelt először a kisebb elé, persze Marcitól egyből kapott egy puszit orra, de ami utána következett.... Hirtelen átölelte a kutyát, a kis fejét a hátára fektette, becsukta a szemét és ha láttak/láttatok még szeretetteljes, angyali mosolyt gyerek arcán. És csak ölelte és mosolygott. Én majdnem elsírtam magam. És pont nem volt nálam telefon, hogy lefényképezzem. Ugyanezt megcsinálta a másik kutyussal is. 
Utána gondolkodtam el azon, hogy nálam mikor jött először a kutya szeretet? Pár évesen a vidéken lakó nagymami Bodri kutyájánál vagy már előtte, csak nem emlékszem? Ezzel születünk genetikailag vagy egy pozitív élmény hatására alakul ki? Önöknek / nektek mi az első élmény kutyával kapcsolatban? És akinek gyermeke van, vele kapcsolatban mire emlékszik? ( a mellékelt fotó csak illusztráció)

Meg fogom kérdezni anyukámat!

Elkezdjük.... :-)

Kedves Olvasók!

Szeretettel üdvözlünk mindenkit blogunkon!

Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes! Sokan, sokszor hallottuk ezt az idézetet. És tudjuk, hogy így is van. Ha rossz kedved van felvidítanak, ha jó kedved van tovább fokozzák. Önzetlenül szeretnek, és te nem tudod nem szeretni őket, mégha néha csinatalanságokat is követnek el!

Mivel panellakásban éltünk és a nagyszülőknek, akik vidéken éltek és szerncsések voltunk, mert sok időt, nyarat tölthettünk náluk, voltak kutyáik, szüleim csak sokára adák be derekukat a sok könyörgés után. Ehhez az is hozzájátszott, hogy dacolva a szülőkkel, ha kutyám nem lehet, akkor valamilyen állatot csak szeretne a gyerek, gyűjtöttem a zsebpénzem és teknősöket szerettem volna venni. Már a kis dobozt is előkészítettem amiben haza akartam hozni őket, rárajzoltam két teknőst és a nevüket is felírtam. Azonban anyukám egy takarítás alkalmával megtalálta és majdnem infarktust kapott, azzal a felkiáltással, hogy "Békát ide nem hozol!!". Akkor végre megtört a jég, még nem a vastag! Kaptam egy hullámospapagájt. Akit imádtam, de kutyát szerettem volna! Eltelt még egy év és végre a vastag jég is megtört. Egyik este apukám hazaállított egy tenyérnyi nagyságú törpepincsivel. Ő volt Cuki!

Abban a pillanatban, amikor megpillantotam, tudtam, hogy örökre "kutyás" leszek!

Oh, és a szüleim is! Ismerős a szituáció Önöknek a szülői kinyilatkoztatásról? " Kutya ebbe a lakásba be nem teszi a lábát!!" Második éjszaka Cuki már anyukámmal aludt. Reggel sokszor fájlalta lábát anyukám, mert a kuyta a lábhajlatában feküdt és "olyan tündérien aludt, nem akartam megmozdítani", így ő feküdt begörcsölt lábbal inkább.

Teltek az évek, felnőttem, jött a munka, egyre kevesebb időm lett, így jó 10 éve kimaradt a "kutyázásból". Azonban ahogy lehetőség adódott rá, rohantam a menhelyre és kiválasztott engem egy kutyus. Igen, ő vélasztott engem! Ahogy leguggoltam a sok kutya közé ő a hátamra ugrott és nem ment el mellőlem, kérte, hogy őt vigyem magammal.  Azonban hogy ne unatkozzon, ha nem vagyunk otthon, egy év múlva még egy kutyus csatlakozott családunkhoz. És így lett teljes az élet!

Jelenleg két, menhelyről elhozott kutyus boldog tulajdonosa vagyok.

Ők, Lilu (a törpe snauzer keverék) és Marci ( amikor nem fogad szót:Márton).

Folytatás következik! :-)

Sokan kérdezik, hogy miért is tervezek/gyártok bútort kutyusoknak. Csak több részletben tudok válaszolni.

1. Mert imádom Őket!!!!

2. Saját tapasztalataim a két kutyámmal arra ösztökéltek, hogy megoldásokat keressek a problémákra és reggel, amikor Lilu kutyám ilyen látványa fogad az ő, általam készített bútorában, mely szívemet-lelkemet melengeti, újra megerősít abban, hogy igen, ez az én küldetésem.

Fekhely gyanánt sok mindennel próbálkoztunk. 
Első időben az ágyon volt egy törölközőjük. Előny: de jó ott szuszognak mellettem. Hátrány: nem mertem megmozdulni, nehogy összenyomjam őket, nem tudtam felkelni az ágyból és minden igyekezet ellenére szőrős is lett az ágyneműm.

Aztán jöttek a szivacs kiságyak, amikben összeállt gumókba a töltelék mosás után, vagy kényelmetlen volt, legurultak róla, láttam, hogy nem találják rajta a helyüket.

A következő volt a kosár, amit szépen szétrágtak.

Ez volt az utolsó csepp.

Tudjuk, hogy a kutyák a kuckós helyeket szeretik, olyan ágy töltelékre volt szükség, ami nem túl puha és nem túl kemény, valamint a huzatot mosni lehet.
Így született meg a kutyabútor, melynek az ágya ráadásul a szekrénybe betolható, ha nincs rá szükség.

Azonban az én kutyáim is, hiába imádnak belénk bújva lenni, szeretnek elvonulni. És az ágyuk erre is ideális.

Tudjon meg erről az egyedi és különleges bútorról többet weboldalunkon! 

És élje át ezeket az Örömöket Ön is, rendeljen most!

Kérdése lenne? Kérjem írjon az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. email címre és örömmel válaszolok!

Gyönyörű kutyás vasárnapot kívánok Mindenkinek!